“Figyelj, izé… 37 napja nem jött meg, de volt ilyen vérzésféle pár napja, amiről azt olvastam, hogy beágyazódásos vérzés. Neked volt ilyen?”
“Nekem nem volt. Miért nem csinálsz meg egy tesztet?”
“Babonából meg akarom várni a 40 napot.”
“Ez hülyeség. Menjél vegyél egyet. Jobb ezt tudni.”
Épp most pisiltem, ezért állok a teszttel a kezemben és olvasom a papírját “10 mp-ig tartsa a vizeletsugárba” – annyi nincs! “Vagy fogja fel egy edénnyel a vizeletet és tegye bele a tesztet.”
Sehol egy műanyagpohár, a vázába mégse kellene belepisilni, szerzek egy műanyag tányért. Fölé guggolok a fürdőszobában – micsoda emelkedett pillanat! – és pisilek. A teszten azonnal megjelenik a két csík. Még egy tesztet elvégzek. Ugyanazt mutatja, csak 1400 Ft-ért olcsóbban (na, kezdődik a lehúzó ipar máris). Ez nem vicc. Terhes vagyok.
Milyen érzés megtudni? Igazából sejtettem, hogy az vagyok, és megnyugtató, hogy képes vagyok a teherbe esésre. Egy negyven éves nő beültetési-lombikos kálváriáját hallgattam végig két hete, nagy megkönnyebbülés, hogy megúszom az egész folyamatot. Borzalmas lehet minden hónapban csalódni, amikor megjön, hogy már megint nem estem teherbe. Még szörnyebb lehet végigcsinálni a procedúrát inszeminációtól kezdve a napi hormon incjekciózástól a beültetésekig. A gyerek még meg sincs, de te máris több százezret eltapsoltál hormonokra meg mindenféle vizsgálatra. Szóval para lehet.
Ami még nagyobb para gyerekezéssel kapcsolatban, az az, hogy innentől kezdve a hasam közügy. Ötezer vizsgálatra kell mennem, az összes rokon ugrál majd körülöttem, mindenki látja, mi a helyzet, na ez nem hiányzik. A leanyukázás meg lemamázás – fényévekre állnak tőlem. Van 9 – illetve már csak 8 hónapom beleszokni.
Nézem a két csíkot. Te jó ég, terhes vagyok.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: