Terhességem hatodik hetében macska-üzemmódba kapcsoltam: legszívesebben napi 16 órát szunyókálnék, a reggeli felkelés után is ha tehetném, azonnal visszafeküdnék még egy kicsit aludni. Egész vasárnap az ágyban hevertem, míg máskor már reggel hétkor ugrálok életem párján hogy menjünk, csináljunk valamit, most nagyon jól esett a totális semmittevés. Egyébként Duracell nyuszi vagyok, de most mintha valami betegség kapott volna el, nátha, vagy ilyesmi, amit ki kell feküdni. Állítólag mindez a progeszteron meg a többi hormon miatt van, és a macska-időszak elmúlik a harmadik hónap után. Szerencsémre itthonról dolgozom, és el nem tudom képzelni, hogy egyesek képesek bejárni ebben a fázisban a munkahelyükre és ott értelmes tevékenységet, neadjisten munkát folytatni! Minden tiszteletem az övék, a magam részéről heverészek, vagy munka címszó alatt bámulom a monitort és egészen egyszerűen semmi nem érdekel. Totális motivációvesztésben szenvedek, az agyamban lekapcsolta valaki az “Én” kapcsolót.
Ennek ellenére rávettem magam egy kis biciklizésre és Margit-szigeti sétára (persze egy kis padon történő szunyókálással egybekötve). Mozgás témában össze-vissza tanácsokat köp ki magából az internet – egyszer azt mondja, hogy lehetőleg az első három hónapban semmit se mozogjunk, másszor meg azt, hogy most kell csak igazán rágyúrni a hasizmokra. Mivel természetesen szeretnék szülni, ezért sejtéseim szerint az utóbbi iránymutatást kell követnem: a vajúdás és szülés innen nézve maratoni szenvedésnek tűnik, amihez kelleni fog az állóképesség és az izmok, be is fizettem magam fitneszterembe, és ma reggel is becsülettel végigcsináltam fél órányi Pilates-videót amit a Youtube-on találtam. A kismamajóga az első trimeszterben a megúszósoknak való, itt az idő, izmot kell építeni és erősíteni, nincs mese. Persze odafigyelve, sosem többet csinálva, mint amennyi jól esik.
Ezt csináltam végig ma reggel:
(Ez a videó azért néhol elég kemény, hiába mosolyognak az amerikai nőcik rajta könnyedén)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: